Győri orvoskereső

Arc és állcsont és szájsebészeti osztály
9023 Győr, Vasvári Pál út 2-4
Telefon:
06-96-507-933



Arc, állcsont és szájsebészeti rendelés:
9023 Győr, Vasvári Pál út 2
(A épület)
Telefon:
06-96-418-244 - 1517 mellék


Arc

Az arc (facies) a fej elülső felszíne.


Felépítése
Az arc alapját jórészt az arckoponya csontjai, a felső, homloki részen pedig a homlokcsont pikkelyrésze képezi.
Az arckoponya csontjai közül csak az alsó állcsont (mandibula) kapcsolódik izülettel a koponyához, a többit úgynevezett sima varratok kötik össze.
Az arc bőre alatt elhelyezkedő arcizomzat, vagy mimikai izomzat sajátossága, hogy részben az arckoponya csontjain eredve belesugárzik az arcbőrbe, részben magában az arcbőrben ered és tapad.
Önmagukba visszatérő izmok alkotják a szájnyílást záró ajkak izmos alapját és a szemréseket záró szemhéjak izmos borítását.
Az arcizmokat a VII. agyideg, (az arcideg; nervus facialis) idegzi be.
(Az oldalsó felszínének képzésében egy rágóizom (musculus massater) is részt vesz.)


Funkciói
Az arcizmok fent említett sajátossága teszi lehetővé, hogy igen változatosan tudják mozgatni az arc bőrét, ezzel az érzelmeket tükröző sajátos arckifejezést (mimika) tudnak létrehozni.
(Ezért az arcizomzatot mimikai izomzatnak is nevezik.)
Az arckifejezések akaratlagosan is befolyásolhatók.
Az arc általános karakteréhez és a mimikához is hozzájárulnak az alapjában védő funkciókat ellátó szempillák és szemöldökök.
Az arc területét érzően az V. agyideg, (a háromosztatú ideg; nervus trigeminus) látja el.
Az arcon találhatók olyan fontos szervrendszerek nyílásai, mint az emésztőrendszer (szájnyílás) (rima oris), és a légzőrendszer (orrnyílások) (nares), valmint egy igen fontos és érzékeny páros érzékszerv - a szemek.
Férfiakon - a serdülőkor végére - sajátos arcszőrzet jelenik meg, a szakáll (barba) és a bajusz (mystax).
Ez utóbbiak a szemöldökökön (supercilium), szempillákon és a hajas fejbőrön lévő hajzattal együtt az emberiség történelmének meghatározó szakaszaiban nagy szerepet játszottak a különböző divatirányzatokban, és napjainkban is a szépségiparban.
A szőrzet változásai az életkorral természetesek, de esetenként kóros állapotokra, betegségekre, mérgezésekre (gyógykezelésekre: besugárzás, citosztatikumok), hormonális változásokra, vitaminhiányra stb. utalhatnak.
Esztétikai, vagy divatirányzati, sőt egzisztenciális okokból a pacienseknek az orvosilag néha jelentéktelennek tartott elváltozások is komoly lelki terhet jelenthetnek.
Ezért az ilyen jellegű panaszokat is nagyon komolyan kell venni.

Forrás: Wikipédia
Creative Commons Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0



Állcsont
Állcsontnak nevezzük azt a két csontot (os), amelyek a szájnyílást határolják.
Az állcsontok az arckoponyához (cranium viscerale) tartoznak és a táplálék megragadására szolgálnak.
Emlősöknél ezek horgonyozzák el a fogakat (dens).


Megkülönböztetünk:
alsó állcsontot vagy állkapcsot (mandibula) és

felső állcsontot (maxilla)

Az állkapocs a halántékcsonthoz (os temporale) ízesül és mozgatható. A páros felső állcsont a koponyához (cranium) van rögzítve.

Forrás: Wikipédia
Creative Commons Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0



Állkapocscsont
Az állkapocscsont (mandibula) az arckoponya egyik csontja, mely az alsó fogívet hordozza.
A koponya egyetlen mozgatható csontja, fő szerepe a rágásban van.
A hüllők egy részénél még két külön csont, de sok hüllőnél és minden emlősnél egy darabból áll.
Páros csont, amely az állcsúcsnál összenő.


Emberben
Két részt különböztetünk meg: egy patkószerűen meghajlított testet (Corpus mandibulae) és ennek mindkét végén kb. 125°-os szögben felszálló ágat (Ramus mandibulae).


Az állkapocs teste és fogmedri nyúlványa
Az állkapocs teste egy alsó vaskosabb részből (basis mandibulae) és egy felső keskenyebb, az alsó fogakat hordozó részből (pars alvelolaris) áll.
A fogmedreket (alveoli dentales) csontsövények (septa interalveolaria) választják el egymástól.
Hasonló, de kisebb csontsövények (septa interradicularia) vannak a többgyökerű fogak gyökerei közt is.


Az állkapocsról eredő fontosabb izmok
Külső felszínén, a középvonalban megfigyelhetjük a symphysis mandibulae-t, a két állkapocsfél egyesülésének helyét.
Ugyanitt találjuk az állcsúcsot (protuberantia mentalis).
Ettől oldalra található egy gumó, a tuberculum mentale, innen húzódik felfele és hátrafelé a mandibula szárának a külső széléhez a linea obliqua externa.
Erről erednek sorban az alsó ajkat lefelé húzó izom (m. depressor labii inferioris), a szájzugot lefelé húzó izom (m. depressor anguli oris), a trombitásizom (m. buccinator) és egy kötőszövetes, "varratszerű" képződmény (raphe pterygomandibularis.
A protuberantiától oldalt és a tuberculum fölött van a fossa mentalis, ahonnan az állcsúcsi izom és részben az száj körüli izom (m. orbicularis oris) ered.


Az állkapocs csatornája (canalis mandibulae)
Hátrább, kb. a kisőrlők tájékán nyílik a foramen mentale-n keresztül az állcsont csatornája (canalis mandibulae).
A csatornában található a csontot és az alsó fogsort ellátó ér-ideg köteg (nervus, arteria et vena alveolaris inferior).
Belső felszínén izom eredési helyek vannak: spina mentalis - négy kiemelkedés a nyelv és a nyelvcsont feletti izmoknak, alatta a középvonalhoz közel a kéthasú izom (m. digastricus tapadási) helye, a fossa digastrica, és linae mylohyoidea - hátra és felfele húzódó vonal, az azonos nevü szájfenékizom (m. mylohyoideus) izom számára.
A linae mylohyoidea kétoldalán találjuk két nyálmirigy benyomatát: felül és elől a nyelvalatti mirigyét (glandula sublingualis), alul és hátul az állkapocs alatti mirigyét (glandula submandibularis).


Az állkapocs szára (ramus mandibulae)
Az állkapocs szára haránt irányban lapított, négyszögletes lemez.
A test síkjához viszonyítva 20-25°-kal hajlik el kifele.
Az állkapocs szöglete, a test és a szár között jön létre.
A szög nagysága a korral változik: felnőttnél 110-125°, míg csecsemőkorban és öregkorban nagyobb, 135-150°.
Külső és belső felszínén is egy-egy rágóizomtapadási hely van: tuberositas masseterica és pterygoidea.

A szár felső részén két nyúlvány található, melyeket egy mély bevágás, az (incisura mandibulae) választ el.
Előrébb van a (processus coronoideus), itt tapad a halántékizom(m. temporalis), és hátul az ízületi nyúlvány (processus condylaris).
Az ízületi nyúlvány egy, a hossztengelyével befele és hátrafelé tekintő, tojásdad alakú fejben (caput mandibulae) végződik ez az állkapocsízület része.
A fej alatt helyezkedik el a nyak (collum mandibulae), melynek elülső felszínén (a fovea pterygoideán) tapad a Musculus pterygoideus lateralis.

A szár belső felszínén található a mandibula nyílása (formen mandibulae).
Ez előtt és kissé felette található egy csontlemez: lingula mandibulae vagy Spix-féle tövis.
Fogászati beavatkozások során, az alsó fogak érzéstelenítését itt végzik.
(Ez egybeesik az állkapocsízület tényleges forgástengelyével.
Ezért szokásos a fogászatban ismételten nyittatni és záratni a szájat a vezetése az alsó fogsor érzéstelenítéshez (a háromosztatú ideg ágának; nervus alvolaris inferior) megfelelő pont megtalálásához.)

Forrás: Wikipédia
Creative Commons Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0



Szájüreg
A száj, szájüreg (cavum oris) a tápcsatorna felvevő része, amelyen keresztül az ezzel rendelkező élőlények az ivóvizet és az ételeket képesek magukhoz venni.
A száj segítségével történik meg a táplálék megragadása, letépése (az embernél a modern táplálkozás miatt, mivel evőeszközöket használ ez háttérbe szorul), emésztésre való előkészítése, majd lenyelése.
Az előkészítés felaprózásból és nyállal való átitatásból áll.
A szájüregben az emésztés is elkezdődik (bár nagyon korlátozottan) a nyálban található enzimek által.


Funkciói
Legalapvetőbb funkciója a táplálkozás elősegítése, mivel a táplálék felaprítása és nyállal keverése az emésztés további szakaszai szempontjából elengedhetetlenek. Az emésztés is részben már itt megkezdődik.
A megrágott étel szénhidrát komponenseit a nyálban található enzimek (amiláz) megkezdik lebontani. Ezután a nyelvizmok és a garatizmok segítségével a nyállal összedolgozott, felőrölt ételrész, a falat a garaton és a nyelőcsövön át a gyomorba kerül, ahol az emésztés első lényeges fázisa bekövetkezik.

Másodlagos funkciói közé tartozik a légzés segítése is, hiszen a szájüreg közvetve csatlakozik a garathoz is, így egyben lehetőség nyílik a szájon át folytatott légzésre is.
(Egy emberekre jellemző szokás, a dohányzás is ilyen módon történhet.)


További funkciói az embernél
Emellett nagyon fontos szerepe van az emberi kommunikációban is, mivel a szájon belüli és annak környezetében található szervek (orrüreg és melléküregek) segítségével történik a gégében képzett hangok további modulációja, amely a beszédre, éneklésre tesz képessé.

Hasonlóan fontos funkció, amely szorosan kapcsolódik a (sokszor szexuális) érzelmek kifejezéséhez, a csók, ami az ajkak kölcsönös összetapasztását (esetleg a nyelvek kölcsönös "játékát") is jelenti.

A szájnak a szexualitásban az előbbin túlmenően is szerepe lehet, ilyen az orális szex.
(Az orális szó a "száj" latin nevéből: os, oris származik.) (Nem dönthető el, hogy ennek korábban is volt ilyen mértékű szerepe - bár az ókori kultúrákból van rá utalás -, vagy talán a mindinkább terjedő pornóipar "terméke".)


Az emberi szájüreg anatómiája

Határai
Embereknél a száj a fej elülső oldalán, az arc részét alkotja.
A szájüreg a szájnyílástól (rima oris) amelynek határai a felső és alsó ajkak (labium superius és inferius) a torokszorosig (isthmus faucium) tart ahol benyílik a garat középső (pars oralis) szakaszába. Oldalról a pofák (bucca) határolják, alsó határa a szájfenék, felső a kemény és a lágy szájpad (palatum durum et molle), mely utóbbinak közepéről lóg le a nyelvcsap (uvula palatiana).
A torokszorost alulról a nyelvgyök (radix liguae), felülről és oldalt a lágy szájpadnak a nyelvcsaptól ívben a nyelvgyökhöz és a garathoz futó, nyálkahártyával borított izmos ívei, (arcus palatoglossus és arcus palatopharyngeus) határolják.
A két ív között van a szájpadmandulát (tonsilla palatina) befogadó árok (fossa tonsillaris).


Részei
A szájüreget a fogsorok két részre osztják: a fogaktól kifele eső szájtornácra (vestibulum oris) és a fogak által közrezárt tulajdonképpeni szájüregre (cavum oris proprium).
A szájnyílást az ajkak határolják. Ez a nyílás vezet magába a szájüregbe, amelyet az ajkakat követően az állcsontokban gyökeredző alsó és felső fogsor övez, amelyek egyben a száj egyik fő funkcióját, a rágás képességének alapját adják.
Az ajkak (labia) alapját egy körbefutó izom (musculus orbicularis oris) alkotja. Kívül bőr, belül a szájnyálkahártya borítja.
A kettő találkozásánál található az ajakpír, melyet egy gyengén elszarusodott bőrréteg fed, emellett a bőr papillák - ereikkel együtt különösen megközelítik a felszínt - ezért a benne lévő erekben keringő vér színe jól áttűnik.
Ez ez egyik hely, ahol korán feltűnik a vér oxigenizációjának elégtelensége (cyanosis).
A bőrt nőknél és gyerekeknél piheszőrzet, férfiaknál bajusz (mystax) illetve szakáll (barba) fed.
Az ajkakat ajakfékek (frenulum labii) rögzítik a fogínyhez.
A felső ajkon egy sánc húzódik az orrsövénytől lefelé az ajakpír felső széléig, ennek neve philtrum.


Az orcák
Az orcákat (bucca) szintén bőr és nyálkahártya fedi.
A kettő közt az izom (trombitásizom) mellett, egy főleg csecsemőkorban jól reprezentált, zsírcsomó (corpus adiposum buccae, Bichat-féle zsírcsomó) található. Ez biztosítja a pofa merevségét és a jó szívóhatás elérését a csecsemő számára szopás közben.
Később a rágás közben a táplálékot visszatereli a fogak közé.
Az orcák belső részén a fültőmirigy nyílásán kívül (ez a felső második nagyőrlő magasságában van) még sok apró nyálmirigy található.


Fogak, szájpad, nyálmirigyek
A fogak az állkapcsot mozgató izmok (rágóizmok) segítségével az étel megrágására, felőrlésére hivatottak.
A szájüregben több nyálat és nyálkát kiválasztó mirigy található, ilyenek a fültőmirigy, az állkapocs alatti mirigy és nyelv alatti mirigy nyálmirigyek, illetve még rengeteg a szájüreg falazatában található parányi mirigy.
A szájüreg felső fala a szájpad. A felső fogív által közrezárt csontos alappal rendelkező részt a fogínyhez hasonló szerkezetű, többrétegű el nem szarusodó laphám fedi, és kemény szájpadnak nevezzük.
A közepén kemény nyálkahártya redők találhatóak, melyek segítségével a csecsemő megtartja a mellbimbót.
A kemény szájpad hátrafelé a lágy szájpaddal folytatódik.
Ez egy izmokból felépülő mozgatható lebeny, mely nyeléskor és a legtöbb hang képzésénél elzárja az orrgaratot, tehát a levegő útját.
Felső részét orrnyálkahártya alsó részét szájnyálkahártya fedi.
Közepén lóg a nyelvcsap.


A szájüreg és a nyelv
A tulajdonképpeni szájüreg alsó részen pedig a nyelv (lingua) található, amely alulról és hátulról mintegy benyomul a szájüregbe.
Jellemző alakú képzódmény, amelynek állományát kívülről besugárzó és belső, sajátosan egymásra merőlegesen elhelyezkedő harántcsikolt izomtömeg alkotja.
Nyelvháti felszínén szemölcsök vannak, amelyek nagy részének szerepe mechanikai. Ezekkel tudja a nyelv rágás közben a táplálékot a fogak közé terelni, a falatot összeállítani és nyeléshez a torokszoroshoz továbbítani.
A szemölcsök másik részének hámjában ízlelőbimbók vannak.
Ez teszi a nyelvet az ízérzés szervévé.
A nyelv izmainak mozgató idege a nyelvalatti ideg [XII.], általános érző idege a háromosztatú ideg harmadik ágának egyik főága (nervus lingualis) [V./3/1], elülső kétharmadának ízérző idege az arcideg (nervus facialis) [VII.], hátsó harmadának a nyelv-garat ideg (nervus glossopharyngeus) [IX.].
A nyelvnek a rágáson és falatképzésen kívül alapvető szerepe van a beszédben, bizonyos gúnyos mimikai gesztusokban, gyermekeknél a fogsor helyes fejlődésének biztosításában.


A szájfenék
A szájüreg alsó falát a szájfenék (diaphragma oris) képezi.
Ezt elsősorban a musculus mylohyoideus alkotja, mely a nyelvcsont és az állkapocs közt majdnem vízszintesen húzódik.
Alatta találjuk az állkapocs alatti mirigyet, felette pedig a nyálkahártya által fedve a nyelvalatti mirigyet.
A nyelvtől a fogínyig egy nyálkahártyaredő húzódik, ez a nyelvfék (phrenulum linguae).
Ennek két oldalán nyílik a két nyálmirigy közös kivezetőcsöve. Ezenkívül még több kisebb kivezetőcső nyílik a szájfenéken.


Betegségek
A szájüregben található képletek sokfélesége miatt a betegségek is igen sokfélék lehetnek. Ugyanakkor a tápcsatorna többi részeinek az elváltozásai járhatnak szájüregi tünetekkel.
A leggyakoribb elváltozás a fogszuvasodás és ennek következményei: fogbél gyulladása (pulpitis) és a gyökércsúcsnál található fogágy (periapikális parodontitis) és csont gyulladása).
A nyálkahártya gyulladás is többféle lehet a különféle nyálkahártya típusok miatt.
Így beszélünk: a fogínygyulladás (gingivitis) és a nyelv speciális nyálkahártyájának a gyulladása (glossitis), ilyen például a candidosis), az összes többi nyálkahártya gyulladása (stomatitis).
A szájüregi daganatok a fog kemény szövetein kívül bármilyen szövetből kialakulhatnak.

Forrás: Wikipédia
Creative Commons Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0



Szájpad
A szájpad vagy szájpadlás (palatum) gerinceseknél a szájüreg felső falát, tetejét képezi.
Elválasztja az orrüreget a szájüregtől.
Fontos szerepe van a nyelésben és a hangképzésben, mivel a nyelvnek megtámasztási felületet biztosít.
Két részt különítünk el: kemény szájpadot (palatum durum, a nyelvészetben csak palatum) és lágy szájpadot (palatum molle, a nyelvészetben velum).


Kemény szájpad
A szájpad elülső kétharmadát a kemény szájpad képezi.
A felső állcsont szájpadnyúlványa (processus palatini maxillae) és a szájpadcsont vízszintes lemeze (laminae horizontalis ossium palatinum) hozza létre.
Az állatok többségénél a szájpad elülső részét az os incisivum alkotja.
Embernél ez a csont a magzati élet során összecsontosodik a maxillával.
A két középső metszőfogtól hátrébb nyílik a canalis incisivum, melyen az os incisivumnak megfelelő területet beidegző nervus nasopalatinus lép ki.
Hátul, a bölcsességfog közelében nyílnak a canalis palatinus major és a canali palatini minores, melyek a hasonnevű ér-ideg köteget szállítják.

A fogakhoz közel eső területeken a csontokat a csonthártyával szorosan összenőtt nyálkahártya borítja.
Ez a nyálkahártya speciálisan alkalmazott a rágáshoz, hasonlóan a fogínyhez, melytől éles határ nem választja el.
Hátrébb a nyálkahártya már lazább szerkezetű és kis nyálmirigyeket is tartalmaz.
A középvonalban, ahol a csontok ízesülnek, egy hosszanti nyálkahártyaredő (raphe palati) figyelhető meg.
Ezenkívül mindkét oldalon laposabb és harántirányú redők (rugae palatinae) találhatók.
A canalis incisivumnak megfelelően a nyálkahártya megvastagodik, ez a papilla incisiva.


Lágy szájpad
A kemény szájpadról vitorlaszerűen lóg le.
Elsősorban izmok alkotják: szájpadfeszítőizom (m. tensor veli palatini), szájpademelőizom (m. levator veli palatini), musculus palatoglossus, musculus palatopharyngeus, musculus salpingopharyngeus, nyelvcsapizom.
A középvonalban a nyelvcsap (uvula, ínycsap, ínyvitorla) csüng.
Innen oldalra két redő indul: elöl az arcus palatoglossus, a nyelv oldalsó felszínéhez, hátul pedig az arcus palatopharyngeus, a garat oldalsó falához.
Ezen redők közt találhatóak a szájpadmandulák.
Ezek a képletek alkotják a torokszorost (isthmus faucium), mely a garat zárható bejárata.
A lágy szájpad szerepe a nyelés során elzárni a táplálék útját a felső légutak fele.

Forrás: Wikipédia
Creative Commons Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0