Győri orvoskereső

Petefészek


A női ivarmirigy, a petefészek (ovarium) páros szerv, a nemi érettség bekövetkeztéig nyugalomban van, ekkor a hipotalamo-hipofízeális rendszer serkentő gonadotróp hormonjainak (FSH, LH) hatására működni kezd, és női ivarsejteket (petesejt, ovum), valamint ösztrogén és progeszteron hormonokat termel. Működése kb. 28 napos ciklusonként változik. Lásd: Menstuációs és ovarialis ciklus. Működése a változó korral megszűnik, állománya sorvad (menopausa).


Anatómiája


Mandula nagyságú képződmények a méh két oldalából nyíló petevezetékek végénél a kismedencében, a széles méhszalag hátsó lemezéhez hashártya-kettőzettel rögzítetten, a közös csípőverőér oszlási szögletében helyezkednek el. Felső és alsó pólusuk, valamint szabad és hashártya-kettőzeti szélük, és ezek között mérsékelt ellapultságuknak megfelelően két (medialis és lateralis) felszínük van. Mögöttük haladnak el a húgyvezetékek (ureter). A alsó pólusaikat méhtest tubaszögletéhez szalagszerű kötőszövetes köteg (ligamentum ovarii proprium) rögzítik. Felső pólusaikat egy kis szalag rögzíti a medencefalhoz (ligamentum suspensorium ovarii), ebben futnak fő erei. Felső pólusukra ráborul a méhkürt rojtos szélű, tölcsérszerű tágulata (infundibulum).


Szöveti szerkezete


Alapállományát sejtdús kötőszövet képezi, ebbe ágyazva különböző érettségű tüszők láthatók. Megkülönböztethető egy belső főleg érfonatokat tartalmazó lazább velő-, és egy tömöttebb külső - tüszőket tartalmazó - kéregállomány. Ezek a tüszők termelik érésük során a tüszőhormont, majd a tüszőrepedés (ovuláció) - a petesejt kiszabadulása után - sárgatestté alakulva a sárgatest hormont. Ha a petesejt megtermékenyült, a sárgatest tovább nagyobbodik (terhességi sárgatest) és a terhesség első három hónapjában az általa termelt sárgatest-hormon biztosítja méhnyálkahártya fennmaradását és továbbfejlődését (ez a hullóhártya, decidua), ezzel a megtermékenyült pete méhen belüli beágyazódását és táplálását. Később a sárgatest szerepét a méhlepény veszi át. Ha nem következik be megtermékenyülés, akkor a méhfal nyálkahártyájának funkcionális rétege leválik és távozik a szervezetből. Lásd: menstruáció. A sárgatestek minden ciklus végén tönkremennek és fehér heges testté (corpus albicans) alakulnak. A petefészkek felszínét nem fedi hashártya, hanem köbhám borítja. Felszínük kezdetben sima, majd a sárgatestek elhegesedése miatti behúzódások miatt mindinkább egyenetlenné válik.


Tüszők és follikulus atrézia


Egy-egy petefészekben több százezer tüsző (folliculi ovarii) van, de számuk az életkorral csökken, mert egy részük tönkremegy (atretizál). A tüszők közül havonta (28 naponta; "holdhónaponként") általában csak egy érik, és reped meg. Ez a peteérés (ovuláció). Minthogy a nő termékenységi időszaka általában 12 éves körüli kortól (az első tüszőrepedéstől, amelyet az első menstruációs vérzés, a menarche követ) többnyire 45-50 éves korig terjed, amikor a tüszőérés és a menstruációs ciklus megszűnik (menopauza). (Mivel az első tüszőrepedés hamarabb történik meg, mint a menstruáció, az első menstruáció előtti kb. két hét során is létrejöhet terhesség !) A több százezer tüsző többszörös biztosítékot jelent, hiszen az említett - ún. generációs - szakaszban mindössze 400-500 tüszőre volna szükség.


Vérellátás


Igen gazdag vérellátásuk van. Fő érkötegük (arteria és vena ovarica) magasan a hasüregi nagyerekből száll le. Ez azzal függ össze, hogy a petefészek szövettelepe kezdetben ebben a magasságban alakult ki, és csak a későbbi fejlődés során foglalta el kismedencei pozícióját. De ágakat kap a méh verőeréből közvetlenül és a méhkürt verőerén keresztül is. Vénái a verőerek mentén futnak. Emiatt rosszindulatú daganatai a vénákon keresztül is gyorsan képezhetnek távoli áttéteket.


Cikk forrás: Wikipédia
Creative Commons Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0