Győri orvoskereső

Szülés


A szülés a magzat világrahozatala a terhesség végén. Megindulását a megrepedt magzatburokból elfolyó magzatvíz és/vagy a ritmikus méhösszehúzódások jelzik.

Három szakaszban zajlik le:

1. tágulási szak: a méhszáj kinyílik, a méhnyak kitágul, kialakul a szülőcsatorna.
2. kitolási szak: a magzat lassan, fokozatosan kijut a szülőcsatornából
3. lepényi szak: a méhlepény megszületése.


Farfekvéses szülés során a magzat lábával vagy farával előre születik meg.


Harántfekvés esetén a méhszájat elzáró, rosszul tapadó méhlepény általában császármetszést tesz szükségessé.

A szülés elhúzódása, a szülőfájások gyengesége esetén is szükséges az orvosi beavatkozás. Ha a szülés spontán nem indul meg oxitocint (az agyalapi mirigy hátsó lebenyének hormonját) adnak (általában infúzióban), amely a méh simaizomzatát erőteljes összehúzódásra serkenti. Az alternatív szülészet oxitocin helyett homeopátiás szereket is alkalmaz fájásgyengeség esetén.

A szülés lefolyásának időtartalma változó, először szülő nők szülése általában hosszabb.

A szülés utáni kb. 4-6 hetes időszak a gyermekágy, ezen időszakban a terhesség és a szülés okozta elváltozások visszafejlődnek.


Irányított szülés: szülészorvos által kiváltott v. ellenőrzött szülés, amelynél az orvos a lélektani ráhatáson kívül orvosságokat használ, és esetleg műszeresen beavatkozik (szülészeti fogó).


Természetes szülés: minden fizikai és pszichikai beavatkozás nélkül bekövetkező szülés.


Fájdalom nélküli szülés: olyan lélektani felkészítés és különleges gyógytornán alapuló eljárás, amely a terhes nők szüléstől való félelmét megszünteti, és a szülés fájdalmait csillapítja.


Császármetszés során a magzatot műtéti úton emelik ki az anyából.


Lótusz szülés amikor a köldökzsinórt nem vágják el szülés után, így a baba a méhlepénnyel kapcsolatban marad a zsinór természetes elszáradásáig.


Szaksegítség nélküli szülés gyermek világrahozása orvos vagy bába jelenléte nélkül.


A szülés lefolyása

A szülés három szakaszból áll.

Az elsőben a méhnyak elsimul és tágul, a másodikban a magzat megszületik (a két elsőt nevezik munkaszakasznak), a harmadikban kiürül a méhlepény (lepényi szak).

Az első szakot a méhösszehúzódások megjelenése jellemzi.

Ezek fájdalmasak, az akarattól függetlenek, időszakosak és szabályos ritmust követnek; előbb 20-25 perces szünetekkel, majd egyre sűrűbben (a végén 1-3 percenként) jelentkeznek, tartamuk mindinkább hosszabbodik (eleinte 15-20 másodperc, a tágulás végén 30-45 másodperc), egyre erőteljesebbek és fájdalmasabbak.

Az összehúzódási szünetek fájdalommentesek, ez lehetővé teszi a méhnyak elsimulását és tágulását.

A fejvíz (a magzatburok alsó részében elhelyezkedő magzatvíz) a méhösszehúzódások hatására gyűlik össze.

A burokrepedés bekövetkezhet spontán v. burokrepesztéssel.

Az összehúzódás lefelé toló hatást fejt ki a magzatra, amely áthalad a medencén (medenceöböl).

Az elölfekvő rész (a magzat azon pólusa, amely elsőnek jut le a kismedencébe), áthalad a medence felső bemenetén (behatol), forgás közben lefelé halad és kiszabadul (áthalad az alsó kismeneten).

E három jelenség a magzat valamennyi testrészére (fej, váll, ülep) kiterjed. Ez a szak 8-10 órát tart a primiparáknál (első ízben szülő nők) és 2-6 órát a multiparáknál (ismételten szülők).

A második szakasz a magzat kitolási szaka.

A tágulás teljessé válásakor kezdődik: a nő ekkor tolási kényszert érez, ezzel a méh akaratlan összehúzódásaihoz hozzáadja a hasizmok és a rekeszizom akaratlagos kontrakcióit.

Az elülfekvő rész megjelenik a szeméremrésben, amely egyre inkább kitágul, és végül eléri a magzat elölfekvő része kerületének méreteit.

Miután az elölfekvő rész áthaladt a szeméremrésen, a gát hátrafelé irányuló összehúzódása teljesen kigördíti az elölfekvö részt.

A kitolási szak általában 10-20 percig tart.

Megrövidíthető gyengéd, hasra gyakorolt nyomással (kéznek a méhfenékre gyakorolt egyenes hatásával), episiotomiával (gátmetszés), a szülő nő testhelyzetének változtatásával (álló, guggoló vagy térdelő testhelyzetbe, azaz függőlegesbe) vagy egy szülészeti fogó behelyezésével.

A magzat elölfekvő része lehet a fej: ez a fejfekvés (a leggyakoribb).

Fejvégű fekvés esetében, ha a fej flexióban (behajlítva) van, koponyatartásról beszélünk: ez a fekvés a legjobb és a leggyakoribb.

Ha a fej deflexióban (elhajlásban) foglal helyet, arctartásról beszélünk: ez ritkább és kevésbé kedvező.

A magzat medencevégű fekvése esetén fartartásról szólunk: ez elsősorban először szülőknél figyelhető meg, és gyakran a méh formai rendellenességével függ össze.

Lehetséges, hogy a terhesség végén a magzat haránt v. ferde fekvésben helyezkedik el.

A spontán szülés ebben az esetben nem lehetséges.

Ilyenkor belső beavatkozás (fordítás) válik szükségessé v. császármetszés.

A nehéz szülés esetenként a méhösszehúzódások, tehát a méhizomzat rendellenességeire vezethető vissza.

Az esetek többségében gyógyszeres kezeléssel a normális és hatásos méhösszehúzódások helyreállíthatók.

A nehéz szülés a magzat útjába álló akadályok rendellenességeivel is összefügghet: a méhnyak és a gát fokozott ellenállása episiotomiával vagy fogó behelyezésével leküzdhető.

A medence formájával és méreteivel összefüggő csontos szülőúti ellenállás manapság sokkal ritkább (ennek legfőbb oka régebben az angolkór volt); ilyen esetben császármetszés javallt.

Néha maga a magzat okozza a nehéz szülést (túlságosan nagysúlyú magzat).

A köldökzsinór megjelenése előtti leszállás miatt a magzat keringése annak következtében állhat meg, hogy a köldökzsinór a medence falához préselődik: ilyen esetben is a császármetszés segít. Néha a méhlepény túlságosan lent tapad (Placenta praevia-elölfekvő lepény) és zavarja a magzat kitolását.

A harmadik szak a lepényi szak; ekkor válik le a méhlepény és kiürül.

Hozzávetőlegesen 300 ml-es vérveszteség kíséri.

Néha a vérveszteség nagyobb is lehet: a lepényi szakban fellépő vérzés súlyos szövődmény lehet.

Ha a méhlepény a magzat megszületése után egy órával sem ürül ki, mesterséges leválasztást kell alkalmazni.

A gyermekágy (post partum - szülés utáni időszak) a szülést követő 6 hétig tart.

Jellemzője, hogy a nemi szervek fokozatosan visszatérnek a terhesség előtti állaporukba és megkezdődik a szoptatás.

A menstruáció visszatérése kb. a hatodik hétre tehető.

A gyógyszeres kezelés módosítja a méhösszehúzódásokat.

A görcsoldó szerek leküzdik a túl erőseket.

Az oxytocinumok (mesterséges osytocin-hormon tartalmú anyagok) ellenkezőleg, erőteljesebbé teszik az összehúzódásokat.

A szülészeti analgézia (fájdalomérzés hiánya) jelenleg két eljáráson alapul: a gyógyszeres módszer elsősorban a peridurális érzéstelenítésre épül: ez megőrzi a szülő nő öntudatát; jó együttműködést, tehát lélektani felkészítést igényel; a szülészeti pszichoprofilaxis (felkészítés a fájdalommentes szülésre) a terhes nők pszichikai és fizikai oktatására alapoz.

Az alapelv szerint a nők terhességükkel szembeni passzív magatartását tudatos és aktívan résztvevő magatartássá kell alakítani.

Ennek a neuromuszkuláris oktatás fontos része: a szülésben elsődleges szerepet játszó izomcsoportokat (hasizom, rekeszizom, gát) hozzá kell szoktatni az akaratlagos ellazuláshoz. Az alternatív gyógyászat szerint a szülés alatt adagolt oxytocinnak későbbi hatásai lehetnek a különböző tanulási zavarok illetve epilepszia.

A szülés alatti fájdalomcsillapítás növeli a későbbi droghasználat esélyeit.


Szülési szokások

Ma Magyarországon a legelterjedtebb a kórházi szülés, gyakran előre választott orvossal.

Szintén gyakori az ún. apás szülés, amikor az apa jelen van a szülőszobán.

Lehetőség van dúla (asszonytársi segítő) jelenlétére is, aki egy laikus anyatárs.

A tapasztalatok alapján ez is segít a szülés könnyebb, gyorsabb lefolyásában.

A tervezett otthonszülés vagy háborítatlan szülés országunkban nagyon ritka, a szülő nő saját otthonában hozza világra gyermekét, általában bába és dúla, valamint az apa segítségével.

A szülésnek ez a módja külföldön elfogadott, nálunk azonban nagyon vitatott annak ellenére, hogy a kórházival megegyezik a halálozási arány, a sérülési arány pedig jóval kevesebb.


WHO (Egészségügyi Világszervezet) ajánlása a normális szülésre vonatkozóan

A WHO 1999-ben gyakorlati kézikönyvet adott ki a normális szülés alatti ellátásról, megvizsgálta a legáltalánosabban alkalmazott szülészeti beavatkozások mellett illetve ellen felmerülő bizonyítékokat, és ezek alapján ajánlást fogalmazott meg.

Az ajánlást négy kategóriában fogalmazta meg: (kivonat)


"A" kategória: bizonyíthatóan hasznos

- Szülési terv készítése a várandósság alatt, és ismertetése azokkal, akik a szülésen rész vesznek/vehetnek.

- A várandósság kockázatának felmérése a gondozás során minden (orvossal, védőnővel való) találkozáskor.

- A nő fizikai és érzelmi állapotának folyamatos figyelemmel kísérése a vajúdás és a szülés alatt.

- Ital felajánlása a vajúdó és a szülő nőnek.

- A szülés helyszínének megválasztása a nő megalapozott döntése által.

- A lehető legkevesebb beavatkozás által a nő biztonságérzetének és önbizalmának megtartása.

- A nő magánszférájának tiszteletben tartása a szülés helyszínén.

- A szülő nő empatikus támogatása a szülés alatt.

- Tiszteletben tartani az anya döntését arra vonatkozóan, hogy ki legyen jelen a szülésnél.

- A nő ellátása információval az ő igénye szerint.

- Non invazív (nem behatoló), gyógyszermentes fájdalomcsilapítási módszerek a vajúdás alatt (masszázs, relaxáció)

- Magzati szívhang ellenőrzése időnként.

- Szabadon választott testhelyzet, szabad mozgás egészen a gyermek megszületéséig.

- A szülő nőt arra biztatni, hogy ne fekvő pozícióban vajúdjon ill. szüljön.

- Oxitocin használata a lepényi szakban olyan nőknél, akiknél vérveszteség kockázata áll fenn.

- A köldökzsinór steril körülmények közötti elvágása.

- A baba megvédése a kihűléstől.

- Korai közvetlen bőrkontaktus az anya és a baba között, a szoptatás megkezdésének támogatása a szüléstől számított egy órán belül, a WHO irányelveinek megfelelően.

- A magzatburok és a lepényszövet rutinszerű vizsgálata a lepény megszületése után.


"B" kategória: nyilvánvalóan káros, vagy hatástalan, megszüntetendő

- Rutinszerű beöntés.

- Fanszőrzet rutinszerű borotválása.

- Intravénás infúzió rutinszerű alkalmazása a vajúdás és a szülés alatt.

- Intravénás kanül rutinszerű behelyezése megelőzésként.

- Háton fekvő helyzet rutinszerű alkalmazása a vajúdás alatt.

- Végbélen keresztüli vizsgálat.

- Röntgenes medencemérés.

- Oxitocin adagolása (a baba megszületése előtt) olyan módszerrel, melynek során a hatások nem ellenőrizhetőek.

- Kőmetsző pozíció alkalmazása a szülés alatt, kengyellel vagy anélkül.

- Hosszan kitartott, irányított nyomás a kitolási szakban.

- Hüvelyfalak masszírozása és nyújtása a kitolási szakban.

- Szájon át adagolt ergometrin használata a lepény megszületése előtt a vérzés megelőzése érdekében.

- Injekcióban adagolt ergometrin rutinszerű használata a lepény megszületése előtt.

- A méhüreg rutinszerű kimosása szülés után.

- A méhüreg rutinszerű, kézzel való ellenőrzése (betapintás) a szülés után.


"C" kategória: kérdéses eljárások (elővigyázatosan használandó, amíg további kutatások nem rendezik alkalmazhatóságuk kérdését)

- Gyógyszermentes fájdalomcsillapítás, mint például gyógynövények, vízben vajúdás, bőr elektromos stimulálása.

- Rutinszerű burokrepesztés a tágulási szak korai fázisában.

- A nő hasára gyakorolt nyomás a kitolás alatt.

- Rutinszerű gátvédelem, illetve a magzat fejének vezetésére irányuló műfogások a születés pillanatában.

- Oxitocin rutinszerű adagolása, a köldökzsinór kontrollált húzása.

- A köldökzsinór korai elszorítása.

- A mellbimbók ingerlése a lepényi szak során a méhösszehúzódások erősítése céljából.


"D" kategória: olyan eljárások, amelyeket gyakran helytelenül alkalmaznak

- A vajúdó korlátozása abban, hogy egyen vagy igyon a vajúdás és a szülés során.

- Gyógyszeres fájdalomcsillapítás.

- Fájdalomcsillapítás epidurális érzéstelenítéssel.

- A magzat műszeres monitorozása.

- Maszk és steril köpeny viselése a szülés kísérése során.

- Ismételt vagy gyakori hüvelyi vizsgálat, különösen akkor, ha ezt többen végzik.

- A vajúdás és a szülés gyorsítása oxitocinnal.

- A nő más szobába való átszállítása a kitolási szak kezdetén.

- Húgyhólyag-katéterezés.

- A méhszáj teljes vagy közel teljes eltűnését követően arra biztatni az asszonyt, hogy nyomjon akkor, amikor ő maga még nem érez nyomási ingert.

- Meghatározott időtartamú kitolási szakhoz való merev ragaszkodás (például egy óra), akkor is, ha az anya és a magzat állapota jó és a szülés halad.

- Műtétes szülésbefejezés (fogóműtét, vákuumextrakció, császármetszés)

- Gyakori vagy rutinszerű gátmetszés.

- A méhüreg kézzel való ellenőrzése a szülés után.

Forrás: Wikipédia