Győri orvoskereső
Szentiváni Állatorvosi Rendelő
9011 Győr Űrhajós utca 29
Telefon:
06-96-347-022
Hozzászólás
Dr. Parcsami András
9012 Győr Kisdobos u. 8
Somogyi Béla u. 27
Telefon:
06-20-976-6504
06-20-945-2228
Hozzászólás
Belvárosi Állatorvosi Rendelő
9022 Győr Batthyány tér 6.
Telefon:
06-96-310-188
06-20-207-4944
Hozzászólás
Dr. Környei Tamás állatorvos
Sánta Kígyó Állatorvosi Rendelő
9024 Győr Táncsics M. u. 21
Telefon:
06-20-936-3693
Hozzászólás
Szabadhegyi Állatgyógyászati Centrum
9028 Győr Szent Imre út 91/a
Telefon:
06-96-518-652
Hozzászólás
Ergényi Állatorvosi Rendelő Bt.
9030 Győr Dinnyés u. 5
Telefon:
06-96-331-185
06-30-218-6339
Hozzászólás
Neo-Vet Állatorvosi Rendelő
9025 Győr Kossuth u. 44
Telefon:
06-96-321-103
06-30-235-8679
Hozzászólás
Az etetés mellett a madarak itatásáról is gondoskodni kell a hirtelen érkezett téli hidegben.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) azt javasolja, hogy aki teheti, az éjjel befagyott itatókat reggelente töltse fel "kézmeleg" vízzel: mivel a madarak a képződő jéghártyát még át tudják törni a csőrükkel, ezzel egész délelőttre el lehet látni őket folyadékkal .
Tovább a cikkhez 
Kutya
A kutya vagy eb (Canis lupus familiaris) ujjon járó ragadozó állat, a farkas (Canis lupus) háziasított alfaja. Az egyetlen olyan állatfaj, amely tudományos nevében megkapta a familiaris, azaz a családhoz tartozó jelzőt.
Ezenkívül tágabb értelemben kutyának neveznek a kutyafélék (Canidae) családján belül a valódi kutyaformák (Canini) nemzetségéhez tartozó több más fajt is: ilyenek például a kisfülű kutya (Atelocynus microtis), az ázsiai vadkutya (Cuon alpinus), a nyestkutya (Nyctereutes procyonoides), az afrikai vadkutya vagy hiénakutya (Lycaon pictus) és az őserdei kutya (Speothos venaticus). A háziasított kutyát mindezektől a házikutya elnevezéssel különböztetik meg. Szócikkünkben "kutya" alatt a házikutya értendő.
A kutyák munkatársként/munkaeszközként, terápiás állatként , házi kedvencként, táplálékforrásként (elsősorban Kelet-Ázsiában, vagy éhínség idején) egyaránt szolgálják az embereket.
Fajtáit feladatuk, hasznosításuk szerint csoportosítják. Három fő csoportjuk:
- Vadászkutyák - fő típusaik: agarak, kopók, retrieverek, spánielek, tacskók, terrierek, vérebek és vizslák
- Munka- és őrkutyák - fő típusaik: terelő- és kísérőkutyák, őrzőkutyák, mentőkutyák, harci kutyák, masztiffok (más néven szelindekek), buldogok, buldogterrierek, dogfélék stb., spiccek és szánhúzó kutyák
- Ölebek, úgymond kis termetű kutyák
Magyarországon az önkormányzatok a kutyák után adót szednek, illetve a kutyatartók adatait háromévente összeírják. Ez várhatóan rengeteg kóbor kutyát fog eredményezni, illetve sok kutyát fognak elpusztítani. A beszedett adó várhatóan kisebb lesz, mint a forgalomcsökkenés az állatorvosi rendelőkben, illetve egyéb a kutyatartást segítő szolgáltatóknál, így várhatóan a költségvetés bevétele csökken
A kutya szaporodása
A nőstény kutyát szukának, a hímet kannak nevezzük.
A kanok bármikor készen állanak a párzásra, míg a nőstények csak a párzási időszakban. Ha a szuka kész a párzásra, akkor "tüzel"
A szuka tüzelése
A szukát az első tüzelés időpontjától tekintik ivarérettnek. Az első tüzelés időpontja összefügg a teljes testméret elérésének időpontjával. A kistestű kutyáknál ez az időpont 6-8 hónapos kor környékén, míg nagy testű kutyáknál egy éves kor utánra tolódik.
A tüzelés általában március vagy november környékén következik be, és hozzávetőleg 21 napig tart. A fedezésre a tüzelés 12. és 14. nap közötti időszaka a legalkalmasabb.
Ebben az időszakban a szukát nem célszerű közösségbe (kutyafuttatóba, kutyaiskolába) vinni, mert a kan kutyákat mágnesként vonzza magához, ami felforduláshoz, az állatok küzdelméből kifolyólag az emberre is veszélyes helyzetekhez, kutyák elvesztéséhez, illetve nem kívánt szaporulathoz vezethet.
A tüzelés jelei
A szuka pérája (nemi szerve) megduzzad, az állat nyugtalanul viselkedik, felkelti a kanok érdeklődését, vércseppeket hagy maga után.
A szuka vemhessége
A fedezést követően - amennyiben a megtermékenyítés sikeres volt - a szuka 58-62 nap elteltével világra hozza kicsinyeit. Az alom mérete (az utódok száma) függ a kutya fajtájától, illetve egyéb tényezőktől.
A kölykök várható számát legegyszerűbben ultrahang vizsgálattal lehet megállapítani a vemhesség 24. napját követően.
A vemhesség második felében a szuka fokozott odafigyelést, illetve mivel a megnagyobbodott méh kisebb helyet hagy az emésztési rendszernek, illetve a magzatok is egyre jelentősebb mértékben vonnak el tápanyagokat a szukától, gyakrabban kell etetni.
Ha a vemhesség rendben lezajlik a 60. nap környékén megindul az ellés. A szuka hozzávetőleg óránként hozza világra kölykeit, majd megszoptatja őket.
A nem kívánt szaporulat megelőzése
A nem kívánt vemhesség a legegyszerűbben ivartalanítással előzhető meg, ami egyben bizonyos betegségekkel szembeni védelmet jelent. A fiatal korban (ivarérés előtt) végzett ivartalanításnak a hobby célból tartott kutyákra ismert negatív mellékhatása nincsen, azonban a gazdát megkíméli a kölykök felnevelése, és gazdák keresésének feladatáról, a kanokban csökkenti a domináns viselkedést, illetve a versengést. A felnőtt korban ivartalanított állatok esetében a műtét után célszerű a táplálék mennyiségét csökkenteni
A kutya betegségei
A többi háziállathoz hasonlóan a kutyát is több fertőző, és genetikai betegség fenyegeti, ezek nagy része szűréssel, oltással, megfelelő tartással megelőzhető
A kutya egészségének megromlását általában a viselkedésén lehet leghamarabb észrevenni. Levertnek és zárkózottnak látszik, kevesebbet mozog, mint máskor. Megváltozhat az étvágya is, olykor javul, máskor romlik.
Fertőző betegségek
A kutya - különösen kölyökkorban - ki van téve a fertőző betegségeknek, ezért kell elkezdeni a kutya oltási programját már 8 hetes korban. A veszettség valamint egyéb kutyabetegségek elleni kombinált oltások rendszeres beadása erősen javasolt.
- A veszettség halálos, emberre is átterjedő idegrendszeri betegség. A veszettség elleni oltás Magyarországon kötelező, emiatt a veszettség városi környezetben csak nagyon ritkán fordul elő.
- Babesiosis: Kullancsok által terjesztett fertőző betegség 3-7 napos lappangási idővel, utána gyors kondíció, és súlyvesztéssel. A kezelést a betegség felismerése után azonnal meg kell kezdeni.
- Megelőzése kullancs ellenes készítményekkel történik. Újabban elérhető célzott védőoltás is.
- Lyme-kór: Szintén kullancsok terjesztik. Mivel tünetei nem specifikusak, vérvizsgálattal diagnosztizálható, nehezen, sokszor szövődményekkel gyógyítható.
megelőzése kullancs ellenes készítményekkel történik.
- A parvo a macskák hasonló megbetegedést okozó vírusának mutálódásával került be a kutyák közé és a védőoltás elterjedésééig rengeteg áldozatot szedett.
- A szopornyica régen ismert kutyabetegség, elsősorban a néhány hónapos kutyákra veszélyes
Megelőzése védőoltással lehetséges.
- Coronavírusos bélgyulladás Elsősorban a fiatal kutyák betegsége , de ritkán a felnőtt kutyákat is megfertőzheti. A tünetek étvágytalanság, hasmenés, hányás. A hasmenés miatti kiszáradás veszélyezteti a kutya életét.
Megelőzése védőoltással lehetséges.
- Kenelköhögés a csoportosan tartott kutyák fertőző betegsége, általában jól gyógyítható, azonban társaságba járó kutyáknál (például: kutyaiskola, csoportos sétáltatás) célszerű oltással, vagy orrspray-vel az állatot immunizálni.
Féregfertőzések
A toxokariázis a Toxocara canis nevű hengeresféreg által okozott betegség. Az élősködő a kutyák között világszerte elterjedt; s ebben közre játszik az is, hogy a vemhes szuka a méhlepényen keresztül a magzatoknak is átadja a fertőzést, valamint a féreg a szoptatás során is átjuthat a kölykökbe. A parazita az állat bélcsatornájában él, s a peték az ürülékkel jutnak ki a külvilágba. A peték ezt követően tovább fejlődnek a talajban, és egy hónapon belül fertőzőképessé válnak.
A kutyagalandféreg (Echinococcus granulosus) is a kutyák belében szaporodik, s a peték a bélsárral ürülnek. A természetben a juhok és más állatok fertőződnek meg a petékkel szennyezett füvet lelegelve, s a lárva különböző szervekben telepszik meg, várva, hogy egy kutyaféle megegye a gazdaállatot, s így átjuthasson annak bélcsatornájába.
A Dipylidium caninum petéi a kutyaürülékben találhatóak, ahol ezeket a bolhalárvák elfogyasztják, s bennük kifejlődik a féreglárva. Tisztálkodásuk során a kutyák (és a macskák) lenyelik a fertőzött rovarokat, s így a féreglárvák a bélcsatornába jutnak, ahol ivaréretté válnak.
Veszélyes ételek
A kutyák egészségét számos dolog lenyelése veszélyeztetheti, van ami sérüléseket, van ami mérgezést okozhat.
A csirkeláb-csirkeszárny csöves csontja szilánkosan törik, megsebezheti a kutya száját és a bélbe kerülve is sérüléseket okozhat. A lenyelt kukoricacső-darabok is belső sérüléseket okozhatnak.
Az ismertebb veszélyes ételek, a csokoládé, a koffeintartalmú italok, az alkohol, a hagyma, a gomba és az élesztő veszélyein túl mind újabb az embereknél szokásos ételről-italról derül ki, hogy a kutyát már viszonylag kis mennyiségben is megbetegíti. Ilyen például a szőlő és a mazsola által okozott mérgezés is, aminél egyelőre nem ismeretes, hogy melyik összetevő vezet a mérgezéshez.
A krumpli ballasztanyagként szolgál, nem tudják megemészteni a benne található keményítőt, ezért kerülni kell a kutyák burgonyával, valamint káposztával és hüvelyesekkel történő etetését.
Kutyák által okozott emberi betegségek, bántalmak
- A Toxocara canis, a kutyagalandféreg és a Dipylidium caninum az emberre is átterjedhet.
o Ha a fertőzőképes Toxocara canis petéket tartalmazó földet az ember (általában gyermek) lenyeli, annak belében kialakul a lárva, ami a bélfalon keresztüljutva vándorolni kezd a szervezetben, majd végül elpusztul. A fertőzés leggyakrabban tünetmentes, s a fejlett országokban a népesség 2-10%-a átesik rajta. Ritkábban a vándorló féreg lázat és májmegnagyobbodást, súlyosabb esetben akár látásromlást vagy halálos betegségeket (szívizomgyulladást, agyvelőgyulladást és tüdőgyulladást) is okozhat.
o Ha a kutyagalandféreg-peték kutyaszőrrel vagy szennyezett élelemmel az emberbe kerülnek, a kialakult lárvák átfúrják magukat a vékonybél falán, és a véráram útján a májba, a tüdőbe, az izmokba vagy más szervekbe jutnak, ahol tokkal körülvett cisztát képeznek maguk körül - benne több ezer lárvával. A betegség többnyire tünetmentes, de ha a ciszta mérete túl nagy, nyomásával károsíthatja a szomszédos szerveket; valamint ha megreped, a belőle kiáramló folyadék miatt életveszélyes sokk alakulhat ki. A kutya-galandférgesség is világszerte előfordul, és a higiénés szabályokat elhanyagoló kutyatulajdonosok 10%-át érinti.
o Előfordul, hogy a kutyával játszó kisgyermekek nyelik le véletlenül a Dipylidium caninum lárvát hordozó bolhát, s így az ő belükben fejlődik ki a féreg. A fertőzés legtöbbször tünetmentes, de előfordulhat hasfájás, hasmenés, és végbéltáji viszketés is.
- A kutyák szőrével szemben kialakulhat allergia. A tüneteket rendszerint a szőrszál belégzése váltja ki.
- Bár a problémát nem maga az állat okozza ide sorolható a Kinofóbia a kutyáktól való kóros félelem (fóbia).
- Végül megemlítendők a kutyatámadások, melyek során az áldozat súlyos sérüléseket szerezhet, vagy akár meg is halhat. Az állat főként erős harapásával okozhat kárt az emberben, de egy nagy testű kutya - a súlyából adódóan - fel is lökheti az áldozatát. A kutyák megfelelő szocializációjával az indokolatlan támadások esélye minimálisra csökkenthető.
A kutyatartás egészségügyi előnyei
- Egyre több vizsgálat mutatja ki, hogy a kutya, vagy macskatartók mentális és fizikai állapota jobb, ritkábban látogatják az orvost mint azok, akik nem tartanak állatot.
- Egy vizsgálat szerint az új kutyatulajdonosok kisebb egészségügyi problémái jelentősen enyhültek, és ez az állapot fennmaradt a vizsgálat végéig. Az eredményhez valószínűleg hozzájárult, hogy a kutyatulajdonosok fizikai aktivitása nagyobb volt, mint a kutyával nem rendelkezőké.
- A kutyák megkönnyítik az idegenek közötti kommunikációt
- Egy kutya jelenléte szignifikánsan megkönnyíti az autista gyerekek kommunikációját a környezetükkel.
- A szívbetegségben (Például: szívinfarktus) átesett emberek túlélési esélyei jelentősen jobbak, ha van kutyájuk.
Forrás: Wikipédia
Creative Commons Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0
Macska
A macskák sportos alkatúak, testük gyors, intenzív tevékenységre alkalmas, így ideális a ragadozó életmódhoz. Jó futók, rövidtávon képesek elérni az akár 50 km/h-s sebességet is. Ízületeik hajlékonyak, hosszú lábaikkal, rugalmas erős izmaikkal remekül ugranak, képesek függőlegesen felfelé a kerítésekre vagy falakra akár két méter magasságba is felugrani, álló helyzetből. Emellett igen jó az egyensúlyérzékük (egyensúlyuk megtartását hosszú hajlékony farkuk is segíti), reflexeik gyorsak.
Fizikai tulajdonságok
A felnőtt hímek testhossza (a fejet is beleszámítva) körülbelül 52,2 centiméter, farkuk hossza 25-30 centiméter, marmagasságuk pedig 30-35 centiméter, míg a nőstények átlagos testhossza (fejjel együtt) mintegy 47,8 centiméter, melyhez 25,2 centiméteres farok tartozik, míg marmagasságuk körülbelül 30 centiméter. A National Geographic Society (1981) szerint a legtöbb ismert fajta hossza átlagosan 46 centiméter, farokhosszuk pedig 30 centiméter. Testtömegük általában 2,5 és 7 kilogramm között mozog (a hímeké átlagosan 4,5, a nőstényeké 3,3 kilogramm), habár néhány fajta, mint például a Maine Coon meghaladhatja a 11,3 kilogrammot is. Néhányuk akár a 23 kilogrammot is elérheti a túltáplálás miatt. Nagyon kicsi (kevesebb, mint 1,8 kilogramm tömegű) példányok is ismertek.
A macskáknak 230 darab csontjuk van (míg az emberi csontváz 206 csontból áll). Koponyájuk rövid és robusztus felépítésű. Szemnyílásukat nem veszi körül teljesen a csont, a hátulsó részt mindössze egy kötőszövet zárja le. Erős állkapocsizmaiknak és fejlett fogazatuknak köszönhetően képesek egyetlen harapással is végezni az áldozatukkal. Összesen harminc darab foguk van (16 felül és 14 alul); 12 metszőfog, 10 előzápfog, 4 szemfog és 4 zápfog, melyek 4-6 hónapos korban váltják fel a négy hetes korra kifejlődő tejfogakat. Az előzápfog és a zápfog egy metszőfog párt alkot a száj mindkét oldalán, amely egy ollóhoz hasonlóan vágja a húst. Bár a kutyák is rendelkeznek hasonló fogakkal, a macskaféléké fejlettebb. A hátgerincük 7 nyaki, 13 mellkasi, 7 ágyéki, 3 kereszt és 20-23 farokcsigolyából áll. A házimacskák azon kevés négylábú állat közé tartoznak, melyeknek nincs csontvázhoz rögzülő kulcscsontja. Ez lehetővé teszi, hogy egy, a fejükkel megegyező méretű nyíláson is átférjenek.
Bőrük eléggé rugalmas; lehetővé teszi az állat számára, hogy szembe forduljon egy másik ragadozóval vagy egy másik macskával, még akkor is ha a bőrénél fogva ragadják meg. Ez a tulajdonság orvosi beavatkozásoknál is előnyös, ugyanis leegyszerűsíti az injekciók beadását. A vesebetegségben szenvedő macskák életét évekkel is meghosszabbíthatja a bőrük alá beadott nagy mennyiségű injekció, amely a dialízishez hasonlóan működik. A nyak hátsó részén levő merev bőrt, az úgynevezett tarkóbőrt megragadva az anyamacska képes utódai szállítására. A vele született reflex révén a tarkóbőrénél megragadott macskakölyök elcsendesedik és mozdulatlanná dermed - ez a reakció általában felnőttkorban is megmarad, így szükség esetén az engedetlen állat a tarkóbőrénél megfogva szállítható. Mivel a felnőtt állat súlya lényegesen nagyobb egy kölyökénél, az ilyen módszerrel való szállításkor az állatot a hónaljánál is meg kell emelni, csökkentve a bőrére jutó terhelést. Egyes vélemények szerint azonban, ez a szállítási mód
egyáltalán nem javasolt a felnőtt állatok esetében.
Fülek
A fülek mozgatását hatvankét különböző izom végzi, ezek segítségével a macska egyenként is képes a füleit a megvizsgálandó hang irányába fordítani (nagyjából 180°-os szögben), a fejmozgató izmaitól függetlenül. A legtöbb macska füle alaphelyzetben előrefelé mered, a kutyákéhoz hasonlóan lógó fülű fajták nagyon ritkák (a kivételek egyike a mutáns skót lógófülű). A dühös macska füle hátrafelé fordul, harc közben pedig védelmi célból a fejére is simul. A fül védelme nem tökéletes, az egymással harcoló hímek (avagy kandúrok) füle gyakran cakkos az elszenvedett sérülések miatt. Emellett a fehér szőrű és bőrű macskák füle erős napsugárzás esetén leéghet.
Lábak
A macskák a kutyákhoz hasonlóan a lábujjaikon járnak (az emberrel vagy a medvével ellentétben, amely inkább a talpát használja), csontjaik a láb alsó részét feljebb emelik. A macskák járása nagyon kifinomult, hátsó lábukat pontosan a mellső lábuk nyomába helyezik el, csökkentve ezzel a zajt és a látható nyomok számát. Ez előnyt jelent a durva talajon való haladásnál is, mert csak elülső lábaik számára kell megfelelő helyet találniuk.
A kutyáktól és más emlősöktől eltérően a macskák előbb az egyik oldalukon lépnek mindkét lábukkal, majd ezt követően lépnek a többivel, ahogyan a tevék és a zsiráfok, habár ezen állatok között nincs olyan kapcsolat, ami magyarázattal szolgálna erre a hasonlóságra.
Az emberekhez hasonlóan a macskák 60%-ánál dominálhat a jobb vagy a bal mellső végtag használata, 40%-uk azonban mindkettővel egyformán jól tevékenykedik.
A gepárd kivételével a Felidae család valamennyi tagja behúzható karmokkal rendelkezik, melyek nyugalmi helyzetben a lábujjak közti tokokban helyezkednek el. Ez megóvja a karmokat a kopástól és csendes járást biztosít a zsákmány megközelítése során. Az elülső lábak karmai élesebbek a hátsóknál (ez utóbbiak főleg az állat kapaszkodását, elrugaszkodását segítik). A macska képes külön bármelyik mancsán kiereszteni a karmokat, melyekre általában vadászat, önvédelem, mászás vagy puha anyagok (ágytakaró, vastag szőnyeg) mozgatása esetén van szüksége, de a dorombolás közben megfigyelhető "dagasztás" során is használja őket. A görbe karmok beleakadhatnak a szőnyegbe vagy más vastag szövetbe, amely sérülést okozhat a macska számára, ha nem tudja kiszabadítani magát.
A legtöbb macskának 5 karma van a mellső lábán és 4 vagy 5 a hátsón. Léteznek azonban mutáns egyedek is, melyeknek 6 vagy 7 ujjuk van (a Guinness Rekordok Könyvében szerepel egy Jake nevű 28 ujjú példány). A mellső láb hüvelykujjánál levő ötödik karom magasabban van a többinél. A mellső lábak csuklórészének belső oldalán a nagymacskákra és a kutyákra is jellemző csuklóujj található, mely gátolja az állat ugrásnál történő megcsúszását.
Érzékszervek
Az állati érzékszervek vizsgálata többnyire bonyolult, mivel rendszerint nincs mód az alannyal történő kommunikációra.
Habár a macskák szaglása nem olyan éles, mint például az egereké, számos érzékszervük felülmúlja az emberét. Rendkívül fejlett hallásuk, látásuk, ízlelésük és tapintásuk kiválónak számít az emlősök között.
Látás
A tesztek azt mutatják, hogy a macska látása a sötétben felülmúlja az emberét, világosban azonban elmarad attól. A macskák szeme, sok más állatéhoz, például a kutyákéhoz hasonlóan egy tapetum lucidum nevű réteget tartalmaz, amely több fényt ver vissza a retinára. Ez előnyös abban az esetben, ha a szemet kevés fény éri, erős fény esetén azonban hátránnyal jár. Nagyon erős fényben, az írisz résnyire szűkül, hogy csökkentse az érzékeny retinára jutó fény mennyiségét és javítsa a mélységélességet. A tapetum és más mechanizmusok révén a macska fényérzékelési küszöbe csupán a hetede az emberének. A vakuval készült fényképeken a macska szemében látható színes fényvisszaverődést a villanófény és a tapetum kölcsönhatása eredményezi. Egy átlagos macska látómezeje körülbelül 200°, míg egy egészséges emberé 180°, a binokuláris látómezeje azonban szűkebb. A legtöbb ragadozóhoz hasonlóan a szemei előre néznek, lehetővé téve a mélység érzékelését. A látótér mérete nagyban függ a szemek elhelyezkedésétől, de a szem felépítése is befolyásolhatja. Az emberi szem éles központi látást biztosító foveája helyett, a macskák szemében egy központi sáv található, az úgynevezett vizuális sáv. A macskák képesek megkülönböztetni a színeket, különösen kis távolságról, de ez a képességük nem igazán kifinomult.
A macskáknak van egy vékony harmadik szemhéjuk, a pislogóhártya, amely oldalról záródik és akkor látható amikor a szemhéjak szétnyílnak. Ha a hártya félig zárva van, akkor az állat feltehetően beteg; azonban a jóllakott, álmos példányok pislogóhártyája is gyakran látható. Amennyiben a harmadik szemhártya tartósan látható marad, az állatot meg kell vizsgáltatni egy állatorvossal.
A macskák szemszíne sokféle, leggyakrabban aranyszínű, zöld vagy narancssárga. A sziámi macska szeme rendszerint kék, de a kék szem a fehér bundájú példányoknál is előfordul. Azok a fehér szőrű macskák, melyek szemei kék színűek, egy genetikai hiba folytán gyakran süketek, míg a narancssárga szeműek füle rendszerint jól működik. Előfordulnak felemás szemű fehér példányok is, melyek általában csak a narancssárga szemük melletti fülükkel hallanak, a kék szemük mellett levővel nem. Az újszülött macskák szeme gyakran kék, azonban a szemük színe felnőtt korukra megváltozhat.
Hallás
Az emberek és a macskák hallása hasonlóan működik az alacsony frekvenciatartományban, a macskák azonban lényegesen magasabb, akár 64 kilohertzes hangokat is képesek meghallani, amely 1,6 oktávval van feljebb az ember hallásánál és 1 oktávval a kutyáénál. Mikor a macska egy hangra koncentrál, egyik vagy mindkét fülkagylója a hang irányába fordul; a fülek egymástól függetlenül is elfordíthatók. A macska körülbelül egy méteres távolságról 7,5 cm pontossággal tudja bemérni a hang forrását, amely elegendő a zsákmány helyének meghatározásához.
Szaglás
A házimacska szaglása tizennégyszer jobb az emberénél. Orrukban kétszer annyi szagérzékelő sejt található, mint az emberében, melyekkel olyan szagokat is képesek érzékelni, amiket az emberi orr nem észlel. Emellett a macskák szájpadlásán található egy vomeronazális szerv (avagy Jacobson-féle szerv). Mikor az állat ráncolni kezdi a pofáját, az állát kissé leereszti, a nyelvét pedig kilógatja, akkor beereszti a levegőt a vomeronazális szervébe. Ez az állapot melyet "tátogásnak" vagy "vigyorgásnak" is neveznek, megegyezik a más állatoknál például a kutyáknál, lovaknál vagy nagymacskáknál megfigyelhető flehmen reakcióval.
A macskák orrpárnájának mintázata egyedi, akárcsak az ember ujjlenyomata.
Tapintás
A macskának mintegy huszonnégy mozgatható "tapintószőre" (vibrissae) van kétoldalt az orra mellett, melyek négy vagy több sorban helyezkednek el, ezen kívül a szemeik felett is található egy-egy bojt, állukon és csuklóik belső felén pedig szintén találhatók hosszabb, tapintásra szolgáló szőrszálak. A majdnem teljesen szőrtelen szfinx macska egyes példányainak lehetnek hosszabb vagy rövidebb tapintószőrei, de a szőrzet ezen része teljesen hiányozhat is.
A tapintószőr segítséget nyújt az érzékelésnél és a tájékozódásnál. A bajusz két felső sora az alsó két sortól függetlenül mozgatható, így alaposabb vizsgálódást tesz lehetővé. A tapintószőrök a normál szőrszálaknál kétszer vastagabbak, gyökerük pedig háromszor mélyebben ágyazódik a bőrbe. Mivel alsó végüknél számos idegvégződés található, a macska rendkívül kifinomultan képes velük érzékelni a légmozgásokat, a légnyomást és az érintést. A bajusz segítségével a tárgyak körüli légörvények és egyéb apró légáramlatok is érzékelhetők, így a macska észlelheti velük a közeli tárgyakat; elhelyezkedésük, méretük és formájuk anélkül is a tudomására jut, hogy látná vagy megérintené őket.
Emellett a bajusz a vadászat során is hasznos. A feltételezés, miszerint a tapintószőrökkel való érzékelés a látáshoz hasonlóan működik, azon a tényen alapul, hogy a tapintószőrök által nyújtott információt egy olyan agyi terület dolgozza fel, melynek szerkezete a látókéregéhez hasonlít. Gyorsfényképezés útján sikerült kideríteni, hogy amikor a zsákmány már annyira közel került a szájhoz, hogy szemmel nem észlelhető, a macska a kosárszerűen előre fordított tapintószőrei segítségével követi a mozgását. Azok a példányok, melyeknek sérült, illetve hiányos a bajusza, nem mindig képesek megfelelően megragadni az egeret, ugyanis ezek az érzékeny szerkezetek a zsákmány alakjáról és mozgásáról létfontosságú információkat szolgáltatnak - amellett, hogy a szaglást is segítik. A bajusz hossza a 17,4 centimétert is elérheti
A macska akkor is a tapintószőreire hagyatkozik, amikor szemei a gyenge fény hatására teljesen kitágult pupillák miatt már nem képesek megfelelően fókuszálni a közeli tárgyakra. Másfelől, mivel a tapintószőrök nagyjából a macska fejének széléig érnek, segíthetnek annak megítélésében, hogy az állat átfér-e egy előtte levő nyíláson.
A tapintószőrök az állat hangulatát is kifejezhetik. Ha a szőrszálak előrefelé mutatnak az kíváncsiságról és barátságos viselkedésről árulkodik, ezzel szemben mikor az arcra simulnak, az védekező magatartást vagy agresszivitást jelez.
A tapintószőrök zavarhatják is az állatot, különösen akkor, amikor a macska mély tányérból vagy szűk, magas falú edényből próbál enni. A tányér falát érintő szőrszálak ugyanis folyamatosan jeleket küldenek az agyba, ami megnehezíti az evésre való koncentrálást. Ezt az állat többnyire úgy próbálja elkerülni, hogy kiveszi az ételt az edényből.
Előfordul, hogy az anyaállat mosdatás közben kihúz néhányat kölyke tapintószőrei közül, ez azonban nem okoz komoly károsodást, mivel a tapintószőr (a szőrzet többi részéhez hasonlóan) időnként cserélődik, így a hiányzó szálak visszanőnek.
Ízlelés
Egy 2005-ben elvégzett vizsgálat kimutatta, hogy a macskák családja nem rendelkezik a T1R2 nevű proteinnel (az egyikkel azok közül, amelyek az édesség ízleléséhez szükségesek); a kapcsolódó (Tas1r2) gén törlődése folytán az olvasási keret eltolódik, amely transzkripciót eredményez, leállítva az mRNA illetve a protein termelődését. A T1R3 nevű protein (melynek szintén az édesség ízlelésénél van szerepe) ezeknél az állatoknál is megtalálható és a kapcsolódó ízlelőbimbó is létezik, de inaktív. Mivel ez az egyedi genetikai marker az egész családban megtalálható, feltehetően egy korai ősnél fellépett deléciós mutáció okozza és nem visszafordítható, így nyilván az egész evolúciós fa érintett. A legtöbb tudós úgy véli, ez a gyökere annak, hogy a macskák családja egy olyan evolúciós ökológiai fülkévé vált, amely rendkívüli módon specializálódott a vadászathoz és a húsevéshez. Módosult ízlelésük kizárja a növényekben fellelhető cukortartalom érzékelését, megmaradt ízlelő receptoraikat csupán a proteinben gazdag húsevő étrend stimulálja. Ízlelésük ennek ellenére kifinomultabb a kutyákénál.
Belső szervek:
Légzőrendszer
A macska légzőszervei a légcsere elvégzése mellett hőszabályozó szervként is működnek. A véredényekben folyó véráram lehűti a belélegzett levegőt. A macska percenkénti légzésfrekvenciája általában 30 és 50 között változik, fáradtság vagy betegség hatására ez az érték megemelkedhet.
Keringési rendszer
A macska négyüregű szívvel rendelkezik. Percenkénti pulzusszáma 100 és 140 között változik. Vére az emberénél több vörös- és fehérvérsejtet tartalmaz, így több oxigént képes szállítani és gyorsabban alvad meg. Az oxigénben gazdag vért a verőerek szállítják a test különböző részeibe, az oxigénszegény vért pedig a gyűjtőerek vezetik vissza a szívbe. A testbe kerülő oxigén 15-20%-át az agy hasznosítja. Egy vészhelyzetből való menekülés során előfordulhat, hogy az izomzat használja fel a belélegzett oxigén 90%-át, így az agyhoz és a belső szervekhez átmenetileg kevesebb jut. A macskáknál is léteznek A, AB és B vércsoportok, melyek figyelembevételével szükség esetén vérátömlesztést lehet végezni.
Emésztőrendszer
Az emésztőrendszer kezdete a száj, amely a fogakat és az izmos nyelvet tartalmazza. A nyelven tüskés ízlelő szemölcsök (papillák) találhatók, melyek hátrafelé mutató kampós végződései a hús megragadását és a tetemről való letépését segítik. A nyelv emellett tisztálkodási célra is szolgál, durva felülete egy keféhez hasonlóan segíti a szőrzet ápolását. A macska emésztőrendszere a húsevéshez alkalmazkodott, ezért bélrendszere aránylag rövid. Gyomra U alakú és nagyjából emberi szív méretű, a benne termelődő sav azonnal megalvasztja a tejet. A nehezen emészthető ételek könnyebb feldolgozását víz fogyasztása segítheti. A megemésztett étel a körülbelül 1-1,5 méter hosszúságú vékonybélben szívódik fel. A táplálék maradványai a vastagbélen keresztülhaladva dehidratálódnak, és naponta egy-két alkalommal távoznak a szervezetből.
Kiválasztó szervrendszer
A kiválasztó szervrendszer a két veséből, a húgyvezetékből, a húgyhólyagból és a húgycsőből áll, melyek kiszűrik az anyagcsere révén a szervezetbe bekerült szennyeződéseket. Az egészséges macska szervezetéből naponta 2-3 alkalommal, általában 200-300 milliliter mennyiségű vizelet távozik. A hímek húgycsöve hosszabb és vékonyabb, amely vizelési problémákat okozhat.
Szaporító szervrendszer
A szaporító szervrendszerhez a hímeknél a pénisz és a herezacskóban található herék tartoznak. A herék fejlődése során kialakulhat az úgynevezett rejtett heréjűség, azaz felléphet olyan egészségügyi probléma, például fizikai sérülés, amely miatt a herék az altesti üregben maradnak. A betegség nem vezet meddőséghez, de mivel örökölhető az érintett példányokat célszerű kizárni a tenyésztésből. A nőstények petefészke az altesti üregükben található, méhük Y alakú. A magzat méhben történő fejlődése aránylag hosszú ideig tart.
Belső elválasztású mirigyek
A macska anyagcseréjét, szaporodását és egyéb testi funkcióinak működését mirigyek szabályozzák, melyek váladékát a vér szállítja a szervezetben. Belső elválasztású mirigyei például az agyalapi mirigy, a pajzsmirigy, a vese mirigyek, a hasnyálmirigy, a petefészek és a herék.
Agy
Az agy tömege körülbelül 26-32 gramm, amely a test tömegének körülbelül 1%-a. A homloklebeny a mozgásért felelős, a fali és a nyakszirti lebeny pedig az érzékszervek jeleit dolgozza fel. A viselkedés és az emlékezet központja a halántéklebeny. A motorikus funkciókat a kisagy irányítja.
Forrás: Wikipédia
Creative Commons Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0
Veszettség
A veszettség (Rabies lyssa) egy vírus okozta zoonotikus neuroinvazív fertőző betegség, ami agy- és gerincvelőgyulladást okoz emlősökben. Veszettség ellen nem vakcinázott emberben nagyon ritka kivételtől eltekintve halálos kimenetelű betegség. Az idegrendszeri tünetek kialakulása előtt ún. poszt expozíciós sorozatoltással meggátolható a betegség kifejlődése. Az idegrendszeri tünetek kialakulása után intenzív ellátás szükséges, a Milwaukee protokoll segítségével.
A fertőzés leggyakoribb formájában a veszett állat harapás útján a sérült bőrfelületen keresztül a nyálával juttatja be a vírust a szervezetbe, nagyon ritkán figyeltek csak meg szájon át való (nyálkahártyán keresztüli) és légúti (pl. barlangászok a veszett denevérek apró váladékcseppjeinek belélegzésével) fertőződést. Számos transzplantációs fertőzésről is beszámoltak, mely közül talán a legérdekesebb 2005 februárjában Németországban történt. A 26 éves nőnemű donor 2004 decemberében hunyt el szívelégtelenségben, kokain és ecstasy fogyasztás következtében. A rutin transzplantációs tesztek között nem szerepel a veszettség fertőzöttségre való szűrés, valamint a kórelőzmény sem utalt bármi gyanúsra, ezért a szerveit így hat páciens megkapta. A recipiensek közül hárman megfertőződtek, kettő közülük elhunyt. A másik három beteg szerencsére nem mutatta a betegség tüneteit. A műtétekben közreműködő kórházak dolgozóinak tömegét kellett veszettség ellen immunizálni. A vizsgálat során kiderült, hogy a 26 éves donor halála előtt 2004 októberében Indiában, a világ veszettség szempontjából egyik legfertőzöttebb területén járt.
A vírus nyállal csak az agyvelő fertőződését követően ürül intermittáló (szakaszos) jelleggel. A lappangási időt befolyásolja a harapás helye (központi idegrendszertől való távolsága) és a megharapott testrész idegekkel való ellátottsága, mivel a vírus az idegpályákon halad (kb. 3 mm/óra sebességgel) a központi idegrendszer felé, illetve az idegsejtekben képes nagymértékben elszaporodni.
A lyssavírusok eredeti gazdaállatai a denevérek. A fertőzést a denevérek 80%-a túléli. A veszettség terjesztésében földrészenként más-más állatfajok játszanak döntő szerepet. Magyarországon az évenkénti kötelező védőoltások bevezetésével az urbánus veszettségi forma (mely során a betegség fő terjesztői a kutyák és a macskák) megszűnt, míg az erdei veszettség (melyben a betegség fő terjesztője a vörösróka, illetve más vadon élő húsevő) a repülőgépről leszórt táplálékba rejtett orális veszettség vakcinák alkalmazásával jelentősen visszaszorult.
A veszettség kórokozója az úgynevezett szűrhető mikroorganizmusok közé tartozik és az idegsejtekben jellemző sejtzárványoknak, a Negri-testeknek képződését idézi elő. Veszett eb nyála már 3-8 nappal a betegség jellemző tüneteinek fellépése előtt fertőző lehet. Veszett állat vére csak kivételesen fertőz; teje tartalmazhatja a vírust. Az agyvelő fertőzőképessége, ha nedves állapotban levegőtől és fénytől megóvjuk, szobahőmérsékleten és nagy hidegben is hónapokon át megmarad, magasabb hőmérsékleten gyorsan megszűnik (45 °C-on 24 óra alatt, 50 °C-on 1 óra alatt). A rothadás is csak hetek múlva teszi tönkre. 70%-nál erősebb alkohol és fertőtlenítő szerek percek vagy órák alatt tönkreteszik.
Tünetek
A tünetek állatfajonként változatosak lehetnek, megkülönböztetünk dühöngő és csendes veszettséget. A csendes veszettség során nem tapasztalható dühöngési szakasz, a bevezető stádium közvetlenül a bénulási szakaszba megy át. A főbb tünetek elsősorban az agyvelői idegek bénulására és a limbikus rendszer zavarára (a központi idegrendszer magatartást szabályozó központja) vezethetők vissza, de a fertőzésnél a központi idegrendszer egész állománya érintetté válik (agyödéma, perivasculáris sejtes infiltráció).
A veszettség főbb tünetei: nyálzás (nyálcsorgás), lógó állkapocs, széjjeltérő kancsalság (strabismus divergens), viselkedészavar (agresszió), kóborlási hajlam, emészthetetlen tárgyak (kő, kavics, fadarab) lenyelése, majd nyelészavar, nagyon jellegzetes rekedtté váló hang (a hangszálakat ellátó ideg bénulása miatt), víziszony (hydrophobia, ugyanis a bénulások előtt a nyelés, amelyet reflexszerűen már a víz látványa is kiválthat, görcsös fájdalmat okoz). A vadon élő állatokra a szokatlan szelídség jellemző, de bármilyen ingerhatásra előtörhet belőlük az agresszivitás.
A klinikai tünetek fajokként, sőt fajokon belül fajtánként, ezen belül még egyedenként is változhatnak, de a tipikus tünetek:
Kutyán:
A betegség "szabályos" formájában három szakaszt különböztethetünk meg: az első, nagyjából 1/2-3 napig tartó időszakban megváltozik az állat viselkedése, de néha csak annyira, hogy még a gazdájának is alig tűnik fel. Az élénk vérmérsékletű, játékos, örökmozgó kutya csendesebb, zárkózottabb, kedvetlenebb lesz, a kiegyensúlyozott, nyugodt kutya pedig nyugtalanabb, ingerlékenyebb, idegen személy vagy állat közelében támadóbb, a simogató kéz felé kap. A megszokott táplálékát visszautasítja, emészthetetlen, sőt undorkeltő anyagokat viszont mohón felfal. Gyakori a fokozott nemi ingerlékenység és az, hogy a harapás, marás helyét nyalja, harapdálja, nemegyszer szinte szétmarcangolja az állat. Egy-egy kutyán már ebben a szakaszban is megfigyelhető a nyálfolyás, a nehézkes nyelés és a víziszony.
A második, nagyjából 1-2 napig tartó szakaszban növekszik a reflexingerlékenység, az állat sokkal nyugtalanabb, idegesebb, ez az idegesség a dühöngésig fokozódik. A kutya széttépi az útjába kerülő tárgyakat, támad, ha láncon vagy pórázon van, attól mindenáron igyekszik megszabadulni, ha ketrecbe teszik, annak rácsait rohamszerűen harapdálja. Felismerhetők a "tudatzavar" jelei, hiszen az állat olyan eszközökbe, tárgyakba is beleharap, melyek fájdalmat okoznak neki, máskor úgy tesz, mintha legyek után kapkodna.
Ha otthonról megszökik, céltalanul kóborol, naponta akár 40-50 km-t is megtesz, ilyenkor ugatás, morgás nélkül belemar az útjába kerülő állatnak, az embert ellenben csak akkor veszélyezteti, ha ingerli az ilyen ebet. Ebben a szakaszban már mutatkoznak a különböző bénulások: a szemizmok bénulása kapcsán kancsalság, a garatizmok bénulása kapcsán nyelési nehézségek, később a nyelés teljes megszűnése miatt a táplálék és az ivóvíz visszautasítása, a gégeizmok bénulása kapcsán az ugatás megváltozása, rekedt, majd "vonyító" hang, a nyelvizmok bénulása kapcsán bőséges nyálcsorgás.
A harmadik szakaszra már a teljes tompultság és a bénulások fokozódása a jellemző. A száj nyitott, az állkapocs lóg, a bénult nyelv előesik, majd a bénulások átterjednek a törzs és a végtagok izmaira is, végül az állat teljes mozdulatlanságra ítélve a betegség 5-8., ritkábban a 12-15. napján lesoványodva, a lélegző-izmok bénulása miatt elpusztul.
A lakásban tartott, vagy idomított, kemény nevelésben részesült kutyák mintegy 15-20%-ában a második, "dühöngő" szakasz kimarad, a tompult, kedvetlen állatokon csakhamar a bénulásos tünetek jelentkeznek és a betegség 4-5. napján elpusztulnak ("csendes veszettség").
Macskán:
A kutyáéhoz hasonló tünetek mellett legfeltűnőbb az, hogy az emberrel szemben igen támadó magatartást tanúsít, "fejre támad", ugyanezt teszi a kutyákkal szemben is. Ez a kifejezetten dühöngő veszettség az esetek többségében 2-4 nap alatt elhulláshoz.
Rókán:
Az állat elveszíti közismert "ravaszságát", óvatosságát, megszelídül, bemerészkedik a lakott helyekre, a forgalmas helyekre, utakra, engedi a megfogást, simogatást, félénk, mégsem menekül az embertől. Váratlan hatásokra azonban ez a "csendes veszettség" dühöngésbe csaphat át. Rókán, de egyéb, vadon élő húsevőkben is, bénulások csak ritkán jelentkeznek, ezek az állatok rejtekhelyükre elbújva pusztulnak el.
Egyéb vadon élő húsevőkön:
(nyest, borz, vadmacska, stb.):
Jellemző a támadó magatartás, ezért emberre-állatra egyaránt veszélyesek. Viszonylag gyakori azonban a "csendes veszettség" is, ilyenkor félénknek látszanak, mégsem menekülnek az ember elől.
Szarvasmarhán:
Gyakori, hogy először emésztőszervi rendellenességek mutatkoznak (felfúvódás, hasmenés), az izgatottsági tünetek még enyhék, a gazdának inkább csak az állat viselkedésváltozása lesz "gyanús", de előfordulnak feltűnő izgatottsági jelek is (pl. merev tekintet), melyek egészen a dühöngésig fokozódnak (fejrázás, toporzékolás, jászolba-ugrás, támadó hajlam). Előfordul a rekedt, hosszantartó bőgés, a fokozott nemi ingerlékenység. Később, néhány nap múlva megjelennek a bénulásos tünetek, az egyes izomcsoportok rángógörcsei, a nyelésinehézségek, a nyálfolyás. Az állat a fejét és a farkát is rendellenesen tartja, majd rendszerint felfúvódás mellett bekövetkezik a test hátulsó felének gyengesége, végül a teljes bénulás. A betegség az esetek többségében egy héten belül végez az állattal.
Értelemszerűen a legelőre alapozott húsmarhatartásnál kell fokozottabb mértékben számítani jelentkezésével, hiszen inkább itt van lehetőség a kutyák, rókák, vadon élő húsevők általi marásokra.
A növényevő állatok, melyek húsevők harapása útján fertőződnek, nem adják tovább a fertőzést.
Juhon, kecskén:
A juh a kevésbé fogékony emlősökhöz tartozik. A beteg juhok ingerlékenyebbek lesznek, nemegyszer támadó magatartást tanúsítanak, párzási ösztönük felfokozott, még a vemhes anyák is ugrálják egymást és társaikat, több egyed felfúvódik, hasmenős. Néhány nap múlva rendellenes fejtartásokat, merev tekintetet, egyes izmok rángógörcsét látjuk, gyakran hallunk rekedt bégetést, majd bénulásos jelenségek mutatkoznak, aminek elfekvés a vége. Legkésőbb két héten belül valamennyi beteg állat elpusztul. A beteg állatok egymást nem fertőzik.
Vadon élő kérődzőkön:
Jellemző, hogy feltűnően barátságosak, nem menekülnek el az ember elől, "panaszkodó" hangot adnak, a támadó magatartás ritkább, néha össze-vissza rohangálnak, gyakori a fának-ütközés miatti sérülés.
Sertésen:
A betegség feltűnő izgalmi tünetekkel kezdődik: nyugtalanul mozognak, ide-oda rohangálnak, a szokásosnál intenzívebben túrnak, nekimennek különböző tárgyaknak, falkában társaikra támadnak, sőt gondozójukat is megtámadhatják.
Röfögésük rekedt, majd hamarosan bénulásos tünetek mutatkoznak, ezek eredményeképpen megjelenik a nyálfolyás, állkapocs-bénulás, nehéz nyelés, végül a test izmainak bénulása után igen gyorsan, néha 24 órán belül, gyakrabban 1-3 nap alatt elpusztul az állat.
Lovon:
A betegség gyakran kezdődik feltűnő izgalmi jelenségekkel: az állat a marás helyét erőteljesen dörzsöli, harapdálja, patáival "kapál", gyakran vizel, kólikás tünetei vannak, nem ritkák a görcsrohamok. Egyes lovak támadóvá válnak, mások "csendes veszettségben" szenvednek. A bénulások miatt gyakori a nyálfolyás, a rekedt nyerítés, a nehézkes, később lehetetlen nyelés, majd következik a test hátulsó felének bénulása. Elhullás 2-7 nap alatt.
Baromfin:
Melegvérű állatok lévén a baromfik is megbetegedhetnek, de sokkal kevésbé érzékenyek a vírus iránt, mint az emlősök, sőt - az emlősökkel ellentétben - a betegségből egy részük ki is gyógyulhat. A tünetek ritkák: ijedősség, toll borzoltsága, nemegyszer támadó magatartás jellemzi.
Denevéren:
A beteg denevérek rendellenes módon nappal is repülnek, zajokra hirtelen megváltoztatják röppályájukat, tárgyaknak nekirepülnek, közben "visító" hangokat adnak, állatokat, embereket haraphatnak meg, majd bénulásos tünetek közepette pusztulnak el.
Embereknél is különböző a veszettség lappangási ideje és lefolyása. Amíg a marás helyén a testbe jutott vírusok, illetve az idegrendszer érintettsége eléri az agyvelőt, átlag 18-60 nap telik el. Legtöbbször a 20-40. napon jelennek meg a központi idegrendszeri tünetek. A veszettségnek az embernél is három szakaszát különböztetjük meg:
- A prodromális (bevezető) szakaszban lehangoltság vagy izgatottság, álmatlanság, rossz étvágy, mérsékelt láz nyugtalanítják a beteget; olykor csapongó jókedv és a sebhely zsibbadása, fájdalmassága is mutatkozik. Ez az állapot 2-8 napig tarthat, de hiányozhat is úgy, hogy azonnal az izgatottság szakaszának jelenségei lépnek előtérbe.
- Izgatottsági (dühöngési) szakasz: a lélegzet gyakori elakadása, nyelési görcsök. Erősebb fény, hang vagy a beteg arcába fúvás fájdalmas lélegzési és nyelési görcsöket válthat ki. Később ezek önként is és mind sűrűbben jelentkeznek, megfulladással fenyegetve a beteget. Ugyanezen szakaszban gyakoriak az őrjöngési rohamok, ezek csillapodásával a tiszta öntudat visszatér. E szakasz 1-3 napig tart és vége felé a láz folyton magasabb, a beteg állapota egyre kétségbeejtőbb, remeg, sokat nyáladzik, köp.
- Bénulási szakasz: 2-18 óráig tart, az izgatottság szűnik, a görcsök elmúlnak, a nyelés javul, de a gyengeség fokozódik, a tagok bénulnak, az eszmélet elvész és a halál beáll. Sokszor már a második szakaszban hal meg a beteg, fulladás következtében.
A csendes veszettség embernél (és macskáknál) ritka.
Közegészségügyi vonatkozások
Az ember veszettsége a fejlett országokban, így nálunk is ritka, gyakoribb ott, ahol az urbánus veszettség is honosabb (pl. Törökország, Közel-Kelet, India, Afrika).
A fertőződés bekövetkezhet veszett állatok marása útján, ritkábban veszett állatok nyálának sebbe, sérült bőrre jutása következtében vagy veszett róka nyúzásakor. A lappangási idő 3-8 hét, de lehet 5 nap és lehet 8 hónap is. Tünetek: a marás vagy fertőződés helye viszket, égő fájdalom ezen a területen, általános lehangoltság, rosszullét. Később fokozott reflex-ingerlékenység, nyugtalanság, görcsrohamok, dührohamok, nyálzás, nyelési nehézségek, tarkómerevség, majd bénulások.
Megelőzés és kezelés
A veszettség elleni megelőzés és védekezés az ún. preexpozíciós és posztexpozíciós sorozatoltásokkal történik. Preexpozíciós sorozatoltásban potenciálisan fertőzésnek kitett személyeket részesítenek (általában vadászokat, állatorvosokat, veszettség vírussal dolgozó tudósokat, barlangászokat). Posztexpozíciós sorozatoltásban a veszett állat által megmart (feltehetően lappangási időszakban lévő fertőzött) személy részesül. A központi idegrendszeri tünetek kialakulása után sorozatoltással már nem kezelhető a betegség, a betegség kezelése tüneti kezelésre szorítkozik a halál beálltáig.
A központi idegrendszeri tünetek kialakulása után ún. "Milwaukee protocol" sikeres alkalmazása történt hat esetben. Kezelése során, a beteget hosszabb ideig mesterségesen kómában tartottak arra a feltevésre alapozva, hogy a központi idegrendszer működésének ideiglenes "kikapcsolásával" megelőzhető a végleges idegrendszeri károsodás addig, amíg a szervezet természetes védekezőrendszere elpusztítja a szervezetből a kórokozót.
2005-ben, Jeanna Giese, 15 éves, volt az első aki túlélte a veszettséget. Hat nap után az immunrendszere elegendő antitestet termelt, hogy legyőzze a vírust.
Forrás: Wikipédia
Creative Commons Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0
Állatorvosi Rendelő, Állatorvos, Állat doktor, Állatgyógyászat, Kutya, Macska, Védőoltások, Veszettség elleni oltás
