Győri orvoskereső
Genetika
A sejtelmélet, azaz, hogy az élőlények sejtekből állnak, megfogalmazása a XIX. század közepén ráterelte a figyelmet a sejt alkotórészek tanulmányozására.
A sejtmagot és az abban az erősen festődő kromatint már a sejtelmélet megfogalmazásakor ismerték.
A kromoszómákat és a mitózist is leírták XIX. században.
1891 Hermann Henking egy rovar, a Protenor poloska sejtmagban figyelt fel egy páratlan erősen festődő képletre, amit X testnek nevezett el.
Clarence McClung ismerte fel, hogy az X test kromoszóma. Innen származik az X kromoszóma elnevezés.
McClung azt is észrevette, hogy a nőstényeknek egyel több kromoszómája van, mint a hímnek, és ezt kapcsolatba is hozta a nem meghatározással.
A poloskában és más rovarokban később igazolták (1905, Nettie Stevens és Edmund Wilson) hogy a nőstényekben két X, a hímekben egy X kromoszóma van.
Más rovarok esetén a hímekben és a nőstényekben azonos számú kromoszómákat láttak.
Ezekben az állatokban a hímekben egy X és egy kisebb, más alakú kromoszómát láttak, amit az abc következő betűjéről Y kromoszómának neveztek el.
Ezen állatok nőstényeiben is két X kromoszóma van.
A kromoszóma genetikai információt kódol (szemszín,vércsoport,magasság,nem). Egy kromoszóma egy x-ből és egy y-ból áll (az y kromoszóma kisebb; nő:X, férfi:Y)
DNS (Dezoxiribo-Nuklein-Sav)
A DNS polimert felépítő alapegységek a négy nukleotid (A = adenilsav, C = citidilsav, G = guanilsav, T = timidilsav), ezen egységek egymásutánja a nukleotidsorrend, amely egy hírszöveg betűsorához, vagy egy számítógépprogramhoz hasonlóan rögzíti az örökletes információt.
DNS minden sejtünkben van (pl.:vörösvérsejtben,szívizom körüli sejtekben,szem körüli sejtekben...stb.)A DNS-lánc több egybepárosított kromoszómából áll.Összesen 23 darab kromoszómapár alkotja a DNS-láncot.
- Griffith kísérlet
A Griffith-kísérlet során, amelyet 1928-ban az angol Frederick Griffith hajtott végre, az első alkalommal bizonyította, hogy a baktériumok képesek genetikai információ átadására a "bakteriális transzformáció" néven ismert folyamat révén.
Griffith a kísérlet során a Streptococcus pneumoniae baktérium törzs két ágát használta: a sima törzs (III-S, smooth) és a durva törzs (II-R, rough) közül az előbbi egérbe fecskendezve halálos betegséget okoz, utóbbi viszont nem okoz pneumóniát. A III-S törzs baktériumai poliszacharid burkolattal rendelkeznek, amely megvédi ezeket a gazdaszervezet immunrendszerétől, és ezért képesek halálos fertőzést okozni. A II-R törzs nem rendelkezik ezzel a kapszulával és ezért az immunrendszer könnyen legyőzi.
Griffith kísérlete során a III-S törzsbe tartozó baktériumokat hővel elölte, majd a maradványokat összekeverte elő II-R törzsbe tartozó baktériumokkal. Sem a II-R törzs, sem a hővel elölt III-S baktériumok nem okozott betegséget, miután az egérbe fecskendezték. Azonban amikor az elölt S törzset az élő R törzzsel együtt vitte be az egér szervezetébe, akkor az kimúlt. Ezt követően Griffith képes volt kimutatni az élő II-R törzsbe és az élő III-S törzsbe tartozó baktériumok jelenlétét az egér véréből. Griffith ebből arra következtetett, hogy az ártalmatlan II-R törzs a "bakteriális transzformáció" során a halálos III-S törzzsé alakult át.
Forrás:
embriology.wikispaces.com
